1. fejezet: "Születésem"

A nevem Aslie Bucovsky. Pont egy hete lettem 18, azaz hivatalosan is nagykorú. Mindig azon gondolkoztam régebben, hogy milyen jó lesz ha majd nagykorú leszek, mert.. Na hát igazából tök fölösleges felsorolnom, mert teljesen más lett, mint terveztem. És őszintén senkinek sem kívánom, hogy olyan 18. születésnapja legyen mint nekem volt.. Na de akkor kezdjük az elejénél.

Szóval március 15-e volt (igen, tényleg nagyon vicces, hogy a forradalom napján születtem, igen tök ironikus is, hahaha -_-) és a barátaim meglepetés bulit szerveztek nekem. Ezzel még nem is volt gond. Viszont mikor három és négy között vége lett a bulinak, és mindenki elindult haza, én fúl részegen, egyedül eltévedtem a sötét utcákon. Ahogy dülöngélve lépkedtem a sötétben, hírtelem valami/valaki ellökött, és mivel nekem úgy részegen alapból se volt stabil az állóképességem, azonnal el is esetem. Viszont mikor próbáltam fölállni, megláttam a vak sötétségben, egy vörösen izzó szempárt, ahogyan engem vizslat. Egy szempillantás alatt egy alak mellettem suhant el, s mikor épp mellém ért egy éles fájdalom nyilallt belém a nyakamon, és a szempár is eltűnt előlem. Ahogy utána minden más is, mivel szépen lassan elhomályosult körülöttem minden majd szétterültem a földön. A következő kép amire emlékszem, már sokkal tisztább volt. Ugyan ott, ugyan olyan sötétben, de mégis másabban. A hangokat élesebben hallottam, és a környezetemben is többet láttam, mint puszta sötétséget. A fekete, eddig erőtlen elgyötört hajam, most dúsan és fényesen hullott a vállamra, de viszont most egyenes hajszálaim a derekamig értek, nem úgy mint eddig, amikor csak a nyakamig. Hirtelen vérezni kezdett az ajkam, aminek az íze kellemesen oszlott szét a számban. Kifejezetten ízlett a vér. Viszont szokatlan volt, hogy ily hirtelen seb keletkezett a számon, ezért oda is kaptam a kezemet. Valami megszúrt, valami tű hegyes. Ujjam végighúztam a fogsoromon, ami most másabb volt, mint az előtt. Két szemfogam hosszabb és hegyesebb lett. Előkaptam az érintős, nagy képernyőjű telefonom, hogy kívülről is megszemléljem magam. Ahogy megpillantottam tükörképem, azonnal fölsikítottam. Szemfogaim hegyesek, bőröm sápadt és szemeim vérvörösen izzott az éjszakában. Reméltem, hogy csak álmodom, de mivel még mindig ilyen vagyok, ilyen "vámpírszerű", így biztosan tudom, hogy már több vagyok egy átlagos 18 éves lánynál, egy embernél..