5. fejezet: A sátor(ban)

- Kezd világosodni. - néztem föl az égre a fák lombjai között. Az ég világoskék színe keveredett a sárgával, ami az éppen felkelő napot vette körül. A nap sugarai szépen lassan pásztázták végig az erdő minden kis zugát.
- Igen, ezért is kerestelek titeket minden felé! - nyávogott Aly. Mintha fel sem tűnt volna neki, hogy a társaság egy fővel bővült. Velem.
- Szerintem húzódjunk be a sátrakba. - mondta Barbi. Én kérdőn pillantottam felé. Sehol a környéken nem láttam sátrat.
- Hol? - pillantottam körbe.
- A mezőn van egy batár nagy sátrunk, három háromszemélyes résszel! - lelkendezett Szandra. "De hisz csak hatan vannak, minek egy kilenc személyes sátor?" sehogy sem állt össze a kép. Persze Szandi rögtön válaszolt a fel nem tett kérdésemre.
- Erminnek és Alynek külön rész kellett. Mi meg, négyen akkor meg már nem akartunk nyomorogni..
- Aham. - bólogatott helyeslően Barbi, Dani és Antónió.
- Ha akarsz, aludhatsz ma velünk. Esetleg velem és Szandival elférnénk hárman! - lelkesedett Barbara.
- Hát jó.. de nem zavarok? - kérdeztem bizonytalanul.
- Neem! - helyeselt Szandi, akinek igazán tetszett az ötlet, miszerint aludjak velük.
- Biztos?
- Igen! - mondta Szandi is és Barbi is.
- Biztos, biztos??
- Igen!! - vágták most már rá a fiúk is.
- Hát akkor.. - ránéztem Alyre és a kétségbe esett képét látva gondolkodás nélkül rávágtam, hogy... - Jó!
- Na végre! - sóhajtotta Dani fáradtan.
- Irány a sátor! De gyorsan, mert mindjárt felkel a nap.. - mondta Ermin, majd felém fordult - és hidd el, nem akarod megtapasztalni, hogy milyen érzés ha a nap perzselő sugara találkozik a bőröddel! - tette hozzá. Én csak némán bólintottam, majd a fák között cikázva követtem a villámgyors társaságot.
Nem sokkal később már egy bazinagy sátorban találtam magamat az erdő mélyén, ahol egy kis csupasz területen pont elfért a sátor. Kívülről sima zöld volt ami beleolvadt a környezetébe. A kis cipzáros "ajtón" belépve már nem csak egy sima túrasátornak nézett ki, mint kívülről. Amint beléptem a sátorba sokkal, de nagyon sokkal nagyobbnak nézett ki mint.. egy ház. Nagy, tágas nappali volt benne, plazma, led és 3D (!!!) TV-vel. A nappaliból 5 ajtó nyílt és egy boltíven keresztül látni lehetett egy 8 személyes, világos bútorokkal felszerelt étkezőt. Elindultam a velem pont szembe levő ajtóhoz. Pont az étkező mellett helyezkedett el. Beléptem a fehér ajtón, és csodálkozva néztem végig a fekete, szürke és fehér árnyalatú helyiségben. Ámulva pillantottam körbe-körbe. Hirtelen egy kattanást hallottam magam mögül. Megpördültem a tengelyem körül, és láttam, hogy valaki épp az ajtó zárjával foglalkozott, majd mikor befejezte egy kulcsot csúsztatott nadrágzsebébe. Nem nagyon foglalkoztam vele, inkább beljebb lépkedtem. Végighúztam mutatóujjam a pulton. Ijedten kaptam fel a fejemet amikor valaki hátulról átölelt..
Sikítva fordultam meg. Szembe találtam magam egy vörösen izzó szempárral ami nem máshoz tartozott mint...