Ellenfelem megtorpant és én is érdeklődve figyeltem a szöszit.
- Mi az? - kérdeztem végül. A válasza csupán egy sóhajtás volt.
- Hallod öcsém, emberedre találtál! - veregette meg a vállát a másik srác a támadómnak. Én értetlenül néztem körbe-körbe. Miután a fiúk szinte észre sem vettek, kétségbeesetten a két lányhoz fordultam. Végül a barna szólalt meg először.
- Te voltál a préda, de túl jó vagy! - mondta, én pedig továbbra is értetlenül meredtem rájuk. A barnának nem esett le, hogy ez nekem nem sokat mond. Viszont a (festett) szőke észrevette.
- Mi így vadászunk.. ha az áldozatunk lány, akkor Antónió és Ermin elterelik a figyelmét, amíg Dani megöli egy mozdulattal... ha pedig srác, akkor mi, Barbival tereljük el a figyelmét, és szintén Dani gyilkol. - magyarázta.
- És eddig mindig be is vált. - helyeselt (ezek szerint) Barbi.
- Aham. És hogy hívnak titeket.. meg őket? - mutattam mögém, ahol a fiúk röhögtek.
- De hisz már elmondtam! - értetlenkedett a szőke.
- Ahha. Csak a tiédet nem meg, hogy a fiúk közül ki ki..
- Jaa, tényleg! Én Szandra vagyok. A srácok közül pedig a szőke Ermin. aki megtámadt Dániel és Antónió így már értelemszerű..- magyarázta. "Kár, hogy tőled távol áll az értelem!" Gondoltam magamban.
- Ez nem is igaz! - durcizott Szandra. Barbarával együtt mind a ketten értetlenül meredtünk rá.
- Mi? - kérdeztük tökéletesen egyszerre.
- Hát amit mondtál! - nyávogta. E mondatát nekem címezte. És ezt megerősítette azzal, hogy rám mutatott. Ja, jó. Csakhogy én semmit sem mondtam.
- De hiszen én semmit sem mondtam! - értetlenkedtem. Kicsit hangosabban mint szerettem volna. A srácok fölfigyeltek.
- De igen, hisz hallottam! - mondta Szandra.
- Szandi, tényleg semmit sem mondott! - szólt közbe Barbi. A szőke értetlenül meredt rá, majd kínosan elnevette magát.
- Jaaa.. akkor csak gondoltad? - kérdezte tőlem. Én rezzenéstelen arccal meredtem rá.
- Mit?
- Az alacsony értelmi szintemmel kapcsolatban! - amint kimondta, nekem elkerekedett a szemem.
- Mi vagy te? Gondolatolvasó? - eléggé furcsán éreztem magam, mert ezt most tök komolyan kérdeztem, nem csak viccből, mint általában.
- Igen, vámpírképesség! - mosolygott önelégülten - Neked is van valami, csak másabb. Egy idő után fel fogod fedezni.
- Pontosan! - helyeselt Barbara is - Szandra gondolatolvasó, nekem amolyan páncél szerű képességem, amivel magamat és bárkit/bárkiket meg tudok védeni, Dani nagyon nagy erővel rendelkezik-ezért is volt fura, hogy simán kivédted, szinte már legyőzted-, Antónió a jövőt látja, de amit lát megváltozhat és Ermin bármilyen élőlénnyé át tud változni. Zárójelben megjegyzem, ilyet az egész világon csak ő tud.
- Ahha. És.. hogy hogy Erminnek ilyen különleges "képessége van? - érdeklődtem. Hisz biztos, hogy ennek oka van, ha csak neki van ilyen.
- Hááát.. - kezdte Szandra és Bararára pillantott, aki csak egy kicsit alig láthatóan megrázta a fejét. Naná, hogy nem mondják el. Szandi elnyelte mondata végét. A srácok léptek oda hozzánk. Antónió átkarolta a vállamat. Én azonnal oda kaptam a fejemet.
- Hallod, nagyon jó vagy kiscsaj! - röhögte - Mit is mondtál, hogy is hívnak?
- Aslie. Aslie Bucovsky. - válaszoltam. Antónió ünnepélyesen elkiáltotta magát.
- Megmondtam!! - üvöltötte Erminnek.
- Jól van, jól van. Igazad volt! Most boldogabb vagy? - kérdezte Ermin Keserűn. Azonnal rájöttem, hogy kicsit többet is kell tennie, mint igazat adnia. Szegény! "Mért mondtam, hogy szegény?!?!" grimaszoltam.
- Még nem! - nyújtotta a kezét a szöszinek, aki épp elő vett egy.. 20000-t! Elkerekedett szemel meredtem rá. Mikor észrevett elnevette magát.
- Gazdag családból származom. - mondta egyszerűen. Oké.
- Hello! Már mindenhol kerestelek titeket! - lépett oda Ermin mellé egy kék-rózsaszín átmenetes hajú lány. Köszönés után egy puszit nyomott a szöszi arcára. Nekem pedig összetört a szívem.
- Ja és ő itt Aly Antorcha, Ermin barátnője.. - mondta Barbi unottan. Úgy tűnt nem igazán kedveli, És Szandi is ellenségesen méregette.
Palvin Barbara |
Horváth Szandra |
Németh Antónió |
AlyAntorcha |
Péterfi Dániel |
Antoneschu Ermin |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése