10. fejezet: Az erdőben PART 1

Úgy tűnt, hogy mondani akar valamit, esetleg gúnyos sértés vágni valamelyikünkhöz, de nem tette, mert épp mögötte lépett be Mr. Kacz. Őszintén örültem, hogy ő jött.
Miközben a tanár leült az asztalához, addig mindenki más is helyet foglalt.
- Vegyék elő a tankönyveiket, és nyissák ki a 124. oldalon. - és már el is kezdett írni a táblára. És innentől fogalmam sincs, hogy mi történt, mivel fülhallgatót raktam a fülembe és elindítottam rajta az egyik lejátszási listát miközben mindent elkezdtem firkálni ami a közelemben volt: kezemet, TK-et, füzetet, padot.. stb.
Hat óra múlva már az erdő felé sétálgattam Márk és Nina társaságában. Időközben kiderült, hogy Nina is jó fej, és a pandasmink alatt egy igazán kedves-legalábbis velem és az új fiú haverommal, Márkkal-szőke lány rejlik. Hamar megtaláltuk a közös hangot, így az órák után megbeszéltük, hogy kimegyünk az erdőbe.
Egy kitaposott ösvényen sétáltunk éppen, amikor a mellettem álló fekete hajú srác elővett egy dobozt amin azonnal kiszúrtam a feliratot: A dohányzás súlyosan károsítja az Ön és a környezetében élők egészségét! Kinyitotta, majd egy cigaretta szálat húzott ki belőle. Miután meggyújtotta, nekem is odanyújtotta a dobozt. Egy pillanatig elgondolkodtam, majd alig láthatóan megvontam a vállamat és kihúztam egy fehér szálat. Utánam Nina is követte a példámat. Elkértem Márktól az öngyújtót. Éppen emeltem a kezemet a számban lévő szálhoz, amikor meghallottam, hogy valaki a nevemet kiabálja. Mind a hárman megfordultunk, és érdeklődve vizslattuk a 190 centi körüli, látszólag 19-20 éves, barna hajú és szemű srácot. Nem emlékeztem, hogy valaha találkoztam volna vele. Márk alig észrevehetően a fülembe súgott.
- Vigyázz, ez egy vadász. - súgta, majd újra az újonnal érkezett srácra szegezte tekintetét. Nekem ez az információ csak fokozta kíváncsiságomat.

***
A fiú amint beparkolt az akadémia parkolójába, elindult fölkeresni a lányt akiért jött. Nem tudta hogyan nézhet ki, mert csak annyira emlékezett, hogy amikor utoljára látta öt évvel ezelőtt, akkor koromfekete egyenes haja volt, amit mindig kibontva hordott és világoskék szeme, ami mindig ragyogott a boldogságtól. Lehet, hogy azóta befestette a haját, esetleg színezett kontaktlencsét hord, vagy amikor találkozik vele, éppen vörösen izzik.. mivel nővérétől kapott információk szerint Ő is azzá lett, ami ellen Joel harcol. Vámpír. A fiatalabbik testvérnek még belegondolni is szörnyű, hogy az ő régi szerelme is azzá vált.
Éppen az épület felé vette az irányt, amikor meglátott három sötét alakot az erdőbe vezető ösvényen menni. Még éppen nem tűntek el a sötét erdő félhomályában, ahova a hold fénye is alig szűrődik be a terebélyes lombok között. Két lány és egy fiú volt. Középen ment a srác, akinek fejére egy fekete kapucni volt húzva, és éppen egy fehér dobozt húzott elő egyik zsebéből. Jobb oldalán egy szőke gót lány sétált, balján pedig egy korom fekete, szögegyenes hajú lágy lépkedett fekete converseben. Éppen egy cigaretta szálat húzott ki a dobozból amit neki nyújtottak. Ahogy odafordult, csak egy pillanatra, de látszott világoskék szeme, ami szinte világított a sötétben. Joel ez alatt a pillanat alatt meggyőződött arról, hogy az a lány az akit keres, Aslie Bucovsky. Hirtelen ötlettől vezérelve elkiáltotta magát.. többször is.
- Aslie!
Mind a hárman megfordultak. Aslie érdeklődve vizslatta. Szájában lógott a cigarettaszál, jobb kezében pedig egy öngyújtót tartott. Annyira meglepődött, hogy elfelejtette meggyújtani a cigarettát. A szőke lány szeme egy pillanatig vörösen izzott föl, de utána csak ellenségesen méregette, míg a srác valamit Aslie fülébe súgott, aminek következtében a lánynak az arcán egy félmosoly jelent meg.
- Hát te? - kérdezte, némi gúnnyal a hangjában.
- Érted jöttem. - mondta Joel tárgyilagosan. Mind ledöbbentek, de hamar túltették magukat a dolgon. A szőke lány felvonta fél szemöldökét.
- Érte? - hitetlenkedett.
- Pontosan. - mire Aslie fölnevetett.
- Sok szerencsét. - hangjában most viszont már nagyonis érezhető volt a gúny. Majd elképesztő sebességgel beszáguldott az erdőbe. A másik két kísérője még egy pillantást vetettek a vadászra, majd ők is villám gyorsasággal eltűntek a sötétségbe.
Hirtelen lassú, gúnyos tapsolást hallott meg nem sokkal mögüle. Megfordult, és nővérét pillantotta meg, ahogy lassan lépkedve közelít felé. Joel tekintetével követte minden egyes lépését.
- Gratulálok öcsi. Ez aztán szép volt, igazi profira vall! - abba hagyta a tapsolást, és értetlenül meredt rá.
- Aly.. én csak.. ismerem őt még régről. És nem vagyok képes ártani neki, akár szavakkal, akár fizikailag. Sehogy! - fakadt ki a fiú. Nővére kínosan felnevetett.
- Ahogy elnéztem, ő nem így van ezzel! Szerintem azt se tudja, hogy egyáltalán ki a franc vagy! Ébredj már fel Joel! - kiabálta hisztérikusan Aly. A srácnak fájt ezt hallani, pedig szíve mélyén ő is tudta mindezt. Csak nem akarta elfogadni. Igaz, most jól lebőgött, az is lehet, hogy ezzel örökre elásta magát a kék szemű fekete angyalnál, de már nem tudta vissza forgatni az időt. Elhúzta a száját, és tanácstalanul nézett a nővérére, aki föl-le járkált.

***
Hirtelen megtorpantam. Megfordultam, és bevártam barátaimat. A cigi még nálam volt, így rágyújtottam. Nagyon jól esett. Letüdőztem a füstöt, majd szabályos karikában fújtam ki. Végigkövettem tekintetemmel ahogy az fölszáll, majd szétoszlik a levegőben. Éppen ekkor fékezett le mellettem Márk és Nina.
- Ez meg ki a franc volt? - kérdeztem tőlük. Nina megvonta a vállát.
- Joel Dawn. Vámpírvadász, és Aly öccse. Sosem bírtam a képüket. - mondta Márk. Az utolsó mondatnál önkéntelenül is elmosolyodtam.
- Aham. Na mindegy is, inkább élvezzük ezt az éjszakát. Egyébként szerintem gyönyörű ez az erdő, csak fogalmam sincs, merre kell majd visszamenni. - aggodalmaskodtam. De nem csak ezért, hanem azért is, mert valahonnan nagyon ismerős volt a név. Joel Dawn.. mintha már hallottam volna valahol.
- Nyugi, én ismerem az erdő minden kis zugát. - mondta Nina, egy bátorító mosoly kíséretében.
Én némán bólintottam, majd megindultam az éjszakába.