Hat fiatal ballagott fel a lépcsőkön. Mindnek más kavargott az agyában. Volt aki dühöngött, volt aki aggódott, és volt aki nem tudta felfogni a történteket. Az utóbbiba tartozott Ermin, akit eddig másfele húzott a szíve, messze a barátnőjétől, de akkor, mikor látta új szerelmét kegyetlenül, mit sem törődve a másik épségével, szívtelenül kínozni egy hozzá (Erminhez), mondhatni közel álló személyt.. valahogy elbizonytalanodott. Eddig is gondolta, hogy kemény a csajszi, mikor pl Danival küzdött, de azt sosem gondolta volna, hogy ennyire gonosz és szívtelen..
***
Szemtől szembe álltam a férfival, és nem bírtam tovább.
- Mi a francért kellet ide hozniuk?? - kiáltottam, bár tudtam a választ. Hirtelen Whispers in the dark kezdett üvölteni a zsebemből, miközben a telefonom szétverte a combcsontomat. Gyorsan előkaptam és megnéztem a hívót:
 |
| ANYA |
- Helló - kicsit remegett a hangom.
- Mégis hol a fenében vagy?? - üvöltötte, magából kikelve. Még a mellettem álló pasas is hallotta, bár ő ki is kapta a telefont a kezemből. Értetlenül néztem föl rá.
- Adja vissza a telefonomat!! - ugráltam, miközben próbáltam elérni a föltartott SAMSUNG-ot. De nem jött össze.
- Rohadj meg! - hagytam ott. Ő meg közben beleszólt a készülékbe.
- Jó napot hölgyem!
- Mégis ki maga?? - hallottam a választ. Akaratlanul is elmosolyodtam az aggódó anyukámon.
- Khm.. azt nem mondhatom meg.. - válaszolta. Én meg elnevettem magamat.
- Nem mondhatja meg? Mi ez a szöveg? - nevettem. Majd visszavettem a telefonomat. - Nem lényeg. Biztonságban vagyok itt.. az akadémián. Max majd néha hazatelefonálok, na puszka anya. - tettem le, mielőtt válaszolni tudott volna. Majd elhaladtam a férfi mellett, és mosolyogva megveregettem a hátát.
- Nem élte volna túl, ha magánál hagyom a telefont. - majd beléptem a hálóba és lefeküdtem az ágyra. Bekapcsoltam a mobilinternetemet és beléptem a facebookra. Persze, modern tini.. vagyis fiatal felnőtthöz híven. Napi helyzet jelentés egy képpel együtt. A poszt:
Majd a zsebembe csúsztatva a telefont, elfeküdtem a kényelmes ágyon, és úgy 5 perc lazítás után bealudtam.
- Khm.. azt nem mondhatom meg.. - válaszolta. Én meg elnevettem magamat.
- Nem mondhatja meg? Mi ez a szöveg? - nevettem. Majd visszavettem a telefonomat. - Nem lényeg. Biztonságban vagyok itt.. az akadémián. Max majd néha hazatelefonálok, na puszka anya. - tettem le, mielőtt válaszolni tudott volna. Majd elhaladtam a férfi mellett, és mosolyogva megveregettem a hátát.
- Nem élte volna túl, ha magánál hagyom a telefont. - majd beléptem a hálóba és lefeküdtem az ágyra. Bekapcsoltam a mobilinternetemet és beléptem a facebookra. Persze, modern tini.. vagyis fiatal felnőtthöz híven. Napi helyzet jelentés egy képpel együtt. A poszt:
| Viszlát régi én, helló új én ^-^ |
***
A színes hajú lány már nem bírta tovább.
- Ez a lány nem normális! - rinyált Aly. Szandi és Barbi gyűlölettel teli pillantást vetettek felé. Ők már megkedvelték Asliet. Antónió viszont helyeslőn bólogatott, nála már elásta magát az újonnal érkezett kis szépség. A másik kettő fiú tartózkodott.
- Csak önvédelemből tette. - mondta hirtelen a szőke lány. Bár ő is tudta, hogy ez nem így volt.
- Önvédelemből?! Mégis mit tettem ellent, hogy ő "megvédte" magát ellenem? - akadt ki teljesen Aly.
- Hogy létezel.. - dünnyögte halkan Barbi. De a sértett lány így is meghallotta. És nagyot nézett.
- Jaa.. hogy az a gond, hogy létezem?! - tette a szája elé a kezét - Hát akkor bocsánat mindenkinek, hogy létezem. - fújtatott idegesen. Ermin-bár kicsit undorodva-átölelte barátnőjét, hogy megnyugtassa. Amitől emeletekkel följebb egy alvó, fekete hajú lánynak összeszorult a szíve.
***
(Most egy új szereplőről lesz szó, akinek nagy szerepe lesz majd a történetben. Egy kicsit belenézünk a mindennapjaiba. A neve: Joel Dawn. Francia és amerikai származású, de nincs akcentusa, csak ha akarja. Foglalkozása, majd ki fog derülni a történetből..)
Épp indult haza, mikor hívták. Az akadémiából jött a hívás, így biztos volt benne, hogy nem lesz rövid a beszélgetés. Félreállt a fekete BMW-vel és fölvette a telefont. Komoly hangon szólt bele a készülékbe.
- Önvédelemből?! Mégis mit tettem ellent, hogy ő "megvédte" magát ellenem? - akadt ki teljesen Aly.
- Hogy létezel.. - dünnyögte halkan Barbi. De a sértett lány így is meghallotta. És nagyot nézett.
- Jaa.. hogy az a gond, hogy létezem?! - tette a szája elé a kezét - Hát akkor bocsánat mindenkinek, hogy létezem. - fújtatott idegesen. Ermin-bár kicsit undorodva-átölelte barátnőjét, hogy megnyugtassa. Amitől emeletekkel följebb egy alvó, fekete hajú lánynak összeszorult a szíve.
***
(Most egy új szereplőről lesz szó, akinek nagy szerepe lesz majd a történetben. Egy kicsit belenézünk a mindennapjaiba. A neve: Joel Dawn. Francia és amerikai származású, de nincs akcentusa, csak ha akarja. Foglalkozása, majd ki fog derülni a történetből..)
| Joel Dawn |
- Itt Joel Dawn. Mit szeretne?
- Áh, na végre, hogy elértelek! - hallotta a már jól ismert női hangot. Elhúzta a száját.
- Igen, mit szeretnél?
- Képzeld, itt egy lány aki tetszhet neked! Mármint - nevetgélt a lány - nekem útban van, így segíthetnél eltávolítani, hisz olyan jó vadász vagy, és ő még a hasznodra is lehet! Tudom, hogy nem kedveled a herceg fiát-aki mellesleg a barátom-és ő belezúgott ebbe a kis szajhába! És majdnem meg is ölt az a kis rib..
- Oké, oké. Felfogtam! Nem kell tovább becsmérelni szegény lányt! - szakította félbe a fiú. Nem szerette, amikor így beszél a testvére, de mit tehetett ellene.. Hisz a nővére mindig kihasználta, hogy az öccse egy vámpírvadász. Hisz Aly egy vámpír volt, és a herceg fiának a csaja, így eléggé ismert volt. Sok hasznára a vadászok egyik oszlopos tagjának, Joelnek. Ezért kompromisszumot kötöttek. Mind a ketten segítenek egymásnak egyes ügyekben. Joel gyilkolt, Aly pedig amolyan besúgónak működött. - Mi a neve a lánynak?
- Aslie Bukovsky. - úgy ejtette ki a nevet, minta káromkodna.
- Értem. És nem tudod esetleg, hogy most hol tartózkodik? - érdeklődött. Bár ismerős volt neki ez a név, de már nem emlékszik, hogy honnan.
- Hát.. Az igazgatónő behurcolta az akadémiába. Szerintem még mindig valahol ott van. - agyalt a lány. Közben Joelnek valami beugrott.
- Fekete haja van, és nagyon világoskék szeme? - kérdezte.
- Igeeen.. - húzna el a szót. Sehogy sem tudott rájönni, hogy honnan ismerheti az öccse ezt a lányt. Viszont hallotta, ahogy a vonal túlsó végén az ifjabbik Dawn fájdalmasan felnyög.
- Sajnálom, de.. ezt nem tudom megtenni. - és kinyomta a telefont. Még hosszú percekig bámulta a sötét képernyőt, majd bepattant a kocsiba, és elhajtott, egyenesen az akadémiába vette az irányt.
- Aslie Bukovsky. - úgy ejtette ki a nevet, minta káromkodna.
- Értem. És nem tudod esetleg, hogy most hol tartózkodik? - érdeklődött. Bár ismerős volt neki ez a név, de már nem emlékszik, hogy honnan.
- Hát.. Az igazgatónő behurcolta az akadémiába. Szerintem még mindig valahol ott van. - agyalt a lány. Közben Joelnek valami beugrott.
- Fekete haja van, és nagyon világoskék szeme? - kérdezte.
- Igeeen.. - húzna el a szót. Sehogy sem tudott rájönni, hogy honnan ismerheti az öccse ezt a lányt. Viszont hallotta, ahogy a vonal túlsó végén az ifjabbik Dawn fájdalmasan felnyög.
- Sajnálom, de.. ezt nem tudom megtenni. - és kinyomta a telefont. Még hosszú percekig bámulta a sötét képernyőt, majd bepattant a kocsiba, és elhajtott, egyenesen az akadémiába vette az irányt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése