13. fejezet: Testvéri szeretet

Mikor földet értünk beszáguldottunk az erdőbe, továbbra is kézenfogva. Nekem meg majd kiugrott a szívem a helyétől, úgy zakatolt. Meg persze az adrenalin is úgy döntött, hogy velem jön.
Fél óra barangolás után, pont napfelkeltekor egy tóhoz értünk. Leültünk a fűbe egymás mellé, míg kezeink összekulcsolva feküdtek köztünk. Mélyen egymás szemébe néztünk. Ajkaink közeledtek egymáshoz, s mikor egymáshoz értek, a gyomromban repdeső lepkék háromnegyede kipurcant. Szenvedélyesen csókolt, úgy, mintha már évek óta csak erre várt volna. Én pedig legszívesebben ugráltam volna örömömben. Néhány másodperc múlva szétváltunk, de nekem az is egy örökké valóságnak tűnt. Szorosan hozzábújtam, míg ő átkarolta a derekamat. Így néztük a gyönyörű napfelkeltét, és az aranyhidat a tavon. Olyan romantikus volt! Egészen addig, míg egy gépies hangon, hangosan üvöltő emberke meg nem törte a varázst. Gyorsan előkaptam a telefonomat, és sóhajtva szóltam be, miközben közvetlenül a tóparthoz sétáltam, egyedül hagyva Ermint.
 - Mi az, anya? - szóltam bele, nem túl lelkesen.
 - Figyelj, kicsim! Ez nagyon fontos. - hangja nyugtalan volt, és hallani lehetett rajta, hogy sírt.
 - Hé, nyugi. Mond.. - próbáltam nyugtatni mindkettőnket, mivel kicsit rám is átragadt anyukám nyugtalansága.
 - Az ö..öcséd, meg..megszö..megszökött! - szipogta, én meg kiejtettem a kezemből a telefont. Nem pont erre számítottam.
 - Hé, Aslie, mi a baj? - hallottam Ermin aggódó hangját. Közvetlenül mögöttem állt, de nekem mégis olyan távolinak tűnt a hangja. Összekuporodva ültem le a földre, míg a szőke srác felvette a telefont a földről, és beleszólt.

***
 - Halló?
 - Te ki vagy, és hol van Aslie?? - kérdezte a nő Ermintől, akit csöppet sem lepett meg egyik kérdés sem.
 - Ermin, de ez nem lényeges. Aslie pedig leejtette a telefonját, és összekuporodva mered a tóra, ahol vagyunk. De mi történt? - ismertette a helyzetet röviden.
 - Értem, de honnan ismered a lányomat?
 - Hát.. az hosszú.. - húzta el a száját a szöszi. - De mondja el nekem, hogy mi történt én pedig majd elmondom Asleinek. Mert hogy most nem fog tudni beszélni vele, az száz százalék.
Némi csönd következett. Az aggódó anyuka épp mérlegelte a helyzetet, majd arra jutott, hogy semmit sem veszthet vele. Nagyot sóhajtva beleegyezett.
 - Rendben, elmondom. De akkor légyszíves mond el Asleinek is.
 - Persze, ez természetes. Na de akkor gyerünk! - unszolta Ermin Aslei anyját.
 - Oké, szóval.. Jon megszökött. Nem bírta, hogy nem tudta mi lett a nővérével. Mikor utoljára látta, akkor nem is ismert rá, aztán eltűnt. Mesélte, hogy hosszú szemfogai voltak, és hogy a szemei vörösen izzottak. Ráadásul megharapta! Addig nem hittünk neki, amíg meg nem mutatta a nyomot a kezén. Akkor kezdtünk mi is aggódni Aslei miatt, de amikor felhívtuk, nagyon úgy tűnt, hogy jól van. Már csak azt nem tudtuk, hogy hova lett. A rendőrök sem tudták megtalálni, sőt el is tűntek a nyomozás során. Azóta senki nem mer a lányunk keresésére indulni. Se az egyetlen fiunkéra sem! Őt pedig akkor láttuk utoljára, amikor beszaladt az erdőbe, hátha valahol ott bújt el Aslei. De azóta sem került elő egyikük se. - ekkor az anyuka olyan szitkozódást hallhatott a fiútól, amit még soha az életében. - De azt legalább tudom, hogy Aslei nincs egyedül. - mondta, némi gúnnyal a hangjában, de rögtön stílust váltott. - De kérlek, legalább azt mond meg, hogy hol vagytok! - hallotta Ermin a vonal túlsó végéből.
 - Figyeljen hölgyem, mert ez eléggé bonyolu.. - mondta volna a srác, semmi lesajnálással a hangjában, viszont az anyuka félbeszakította.
 - Azt hiszed, hogy hülye vagyok? Hm? Hát képzeld, hogy..
 - Nem, nem! Semmi ilyenre nem gondoltam. Csak ez tényleg nagyon bonyolult, és nem mindennapi dolog. Bár az én - és most már Aslei - életében annak bizonyul, viszont a halandóknak kicsit, hogy is mondjam..
 - Magas. - segítette ki halkan Aslei, de a szemét továbbra sem vette le a tóról. Megszólalt, jó jel!
 - Hogy érted azt, hogy halandó? Ugyan már, nem léteznek természetfeletti dolgok. Mind csak kitaláció, tündérmese.  - okoskodott az anyuka.
 - Hát akkor a lánya és a fia is csak egy kitaláció. - mondta lazán a fiú, mire Aslei már felkapta a fejét.
 - Mi? Jon is.. vámpír lett? De hogy?! - értetlenkedett. Ermin letette a telefont, majd odadobta a lánynak, aki továbbra is hitetlenkedve nézett rá.

 ***
 - Megharaptad. - jött a válasz. Némi szemrehányást véltem felfedezni a hangjában. Ami később már kicsit erőteljesebb lett. - Mégis miért haraptad meg? Még nem is volt öntudatod! Ráadásul a te mesédben megfékezted magadat!
 - Mert én meg is fékeztem! Nem emlékszem, hogy meg is haraptam volna.. - gondolkoztam. - De inkább keressük meg! Minthogy azzal foglalkozzunk, hogy ki harapott meg kit. Most már nem tök mindegy? - pattantam föl. Bár a választ meg sem várva, máris az erdő szélénél álltam. Ermin elképedve nézett rám.
 - Hogy?! Ezt mégis miként tervezed? Ráadásul én még azt sem tudom, hogy hogyan néz ki... - mondta, miközben utánam jött.
 - Áh, ezen könnyen segíthetünk. - kaptam elő a mobilom, majd megnyitottam az öcsém facebook profilját. Tényleg, a héten volt a szülinapja! - Tessék. - nyújtottam oda a telefont Erminnek aki alaposan megnézte a képet.

Jon Bukovscy 

 - Ez 12 éves?! - nézett nagyot.

 - Ő már 13 éves. - javítottam ki. 

 -Aha, oké. - hagyta rám. 

Én még egy utolsó pillantást vettem a gyönyörű tájra, majd nagy lélegzetet véve nekiiramodva bevágtáztam az erdőbe. Még hallottam amint Ermin nagyot sóhajt, majd ő is utánam jött.

A tónál gubbasztva..

12. fejezet: Közveszélyessé nyilvánítva

Az ablakpárkányon ülve néztem ki a szobám ablakából. Néztem, ahogy ahogy a kicsik játszottak, az akadémia gyerekrészlegének fenntartott játszón. Milyen gondtalanok és vidámak! Mennyivel könnyebb volt amikor a legnagyobb gondod az, hogy egy másik kölyök elvette a labdádat.. Sőt, gyerekként még a szerelem sem volt olyan komoly, mint felnőttként. A gyerekszerelem.. Joelnél is milyen komolynak hittem a dolgot, de most, amikor tényleg komoly lett a dolog Erminnél, már teljesen másképp gondolok vissza rá. Hetedikesen, mikor Joel elballagott és külföldre költözött a családjával nagyon sokat sírtam, de most csak elmosolyodom a visszagondolok azokra az időkre. Persze azonnal lehervad a mosoly az arcomról, ha az egy héttel korábban történtekre gondolok,  mikor Alyvel egymásnak ugrottunk.. Szerintem meg is öltük volna egymást (vagy inkább én Alyt), ha nem jön oda Ermin nyomában az igazgatónővel. Alyt elzárták azzal az okkal, hogy megőrült, így ő egy külön szárnyban tanul. Közveszélyesnek nyilvánították. Ahogy engem is, csak engem azért, mert (ahogy az igazgató mondta) "Nem tudom kordában tartani az erőmet! Mindenkire rátámadok, még mielőtt végiggondolnám a dolgot!" Bevittek valami tanácshoz, akik elzárásra ítéltek, mert szerintük túl agresszív vagyok. Ezért magántanuló lettem. Pápá nyugodt pihenés, helló tanulás. Pápá hátsó sor, helló figyelem középpontja, mert egyedül vagyok! Ez akkora szemétség! Nem pont az a lényege ennek a hülye akadémiának, hogy megtanuljam kordában tartani a képességeimet?! Akkor meg mi a sz@rért kell elzárni? Áh, baromság az egész..
 - Aslei kisasszony! Legalább tiszteljen meg annyival, hogy úgy tesz, mintha figyelne is rám! - hallottam az új tanárom hangját. Egy igazi hárpia. Huszonöt évesnek néz ki, szőke hosszú, hullámos haja kiemeli égszínkék szemeit. A srácok kedvence.. ezért természetesen a lányok utálják. De én nem ezért utálom. Mindig kioktat, és nagyon szigorú..nak akar kinézni. De nem megy neki. Legalábbis velem nem tud mit kezdeni, ezért folyton az igazgató helyettesúrnak  panaszkodik, aki - ugyebár - odavan érte. Aki szól az igazgatónőnek, csak hogy kedvében járjon a bombázó szőkeségnek. Az igazgató pedig mindig bejön hozzám, és hallgathatom az ő kioktatását is. Most is csak úgy teremtettem le a tanárnőt, hogy rá sem néztem.
 - Jaj, hagyjon már békén!
 - Jól van, kisasszony! Szólni fogok a helyettesnek, hogy milyen szemtelen maga! Nem hiszem el, hogy semmit sem javult, pedig már nem is egyszer járt már magánál az igazgató. - pattant fel a helyéról sértetten. Én pedig gúnyosan fölnevettem.
 - Ha már az igazgatónőnél tartunk.. mért nem azonnal neki szól? Hm? Ja, mert ő egy Nő aki immunis a csábos bombázó kinézetére, nem úgy mint a dagadt igazgató helyettes Úrra.
 - Ha! Hogy merészeli?! Ezért még számolunk! - jelentette ki, majd kiviharzott az ajtómon. Én még mindig mosolyogtam, mikor visszafordultam az ablakhoz. Most az erdőt szemléltem. Na igen, oda sem fogok egyhamar újra belépni. Nem tehetem ki a lábamat az épületből. Pontosabban a jobb szárnyból, ahol a szobám helyezkedett el. Engem meglátogathatnak, de én nem mehetek sehova. Legutóbb Elisa járt nálam. Mikor belépett, beleütközött Márkba, aki épp akkor tervezte elhagyni a helyiséget.
"- Bocs. - hebegte Elisa pipacspiros arccal, míg fiú haverom elintézte egy vállrándítással, és kettesen hagyott minket. 
 - Ez mi volt? - kérdeztem a vöritől elkerekedett szemekkel. 
 - Nem tudom miről beszélsz. - morogta az orra alatt, viszont feltűnően zavarban volt.
 - Neked tetszik Márk! Sőt, te bele vagy zúgva Márkba! - kiáltottam ünnepélyesen. Elisa pedig befogta a számat.
 - Jól van, igen! De ne ilyen hangosan, még valaki meghallja! - aggodalmaskodott. Én szemöldökráncolva szedtem le a kezét a számról. 
 - De hiszen csak ketten vagyunk itt. - kicsit jobbra biccentettem a fejem, még jobban megerősítve értetlenségemet. 
 - De olyan hangosan kiabálsz, hogy kihallatszik! 
 - Jaj Elisa, ez olyan csodálatos! - örvendeztem, direkt figyelmen kívül hagyva előbbi megjegyzését. - A híres Antonescu lány is szerelmes! 
Majd részletesen kiveséztünk mindent"
Hmm.. úgy érzem magyarázattal tartozom nektek. Az elmúlt egy hétben nagyon jó barátnők lettünk Elisával, vagy is inkább legjobb barátnők. Nagyon sok közös érdeklődési körünk van, és sok mindenben hasonlítunk. Például utáljuk Alyt és imádjuk a goth stílust.
Nem sokkal a tanárnő távozásával Ermin lépett be a szobába. Meglepődve pislogtam a kék kockás (betűretlen) ingben, és farmerben lévő srácra.
 - Hát te? - kérdeztem, miközben azon küszködtem, hogy elrejtsem boldogságomat, miközben köpni-nyelni nem tudtam. Majdnem elájultam, ahogy megláttam az egész összképet. A kék ing gyönyörűen kiemelte mélykék szemeit, és kusza szőke tincseit.
 - Gondoltam meglátogatlak.. - kezdte.
 - Hogy, hogy nem a barátnődnél vagy? - vágtam hirtelen a szavába, talán kicsit durvább hangnemben mint szerettem volna. Ermin meglepődött a hirtelen hangulatváltozásomon. Legalábbis azt hittem azon.
 - Milyen barátnőről beszélsz, - ráncolta össze a szemöldökét. Nem értettem, hogy ezen mit nem ért.
 - Na nee! Tudod, Aly! Az a kis r.. - hirtelen elhallgattam. Rájöttem, hogy nem lehet valami jó pont, ha a barátnőjét szirom. Bár.. az sem lehetett túl jó pont, hogy majdnem kinyírtam a szeme láttára.. kétszer is. Upsz.
 - Alyvel szakítottunk. - mondta, olyan hangnem ben, mintha nekem ezt tudnom kéne.
 - Tessék?! - hitetlenkedtem. Felkaptam a mellettem lévő, vérrel teli poharat Beleittam, majd azzal a lendülettel ki is köptem. De mielőtt le ért volna a földre, elpárolgott. Nagyot sóhajtottam.
 - Nilsei, azt hittem, már elmentél! - kiáltottam át s szomszéd szobába.
 - Épp készültem elmenni. De ne koszold már össze mindennel a padlót, és főleg ne pocsékold a vért! Mások éheznek! - kiáltott vissza az unokahúgomnak. Ő lett a szobatársam, mivel rokonok vagyunk, és őt is közveszélyesnek ítélték. Két évvel fiatalabb nálam, és az ő képessége az, hogy bármit és bárkit el tud párologtatni. Ő azért került a jobb szárnyba, mert "véletlenül" elpárologtatta az exét, aki épp akkor szakított vele. Kicsit para a kiscsaj, és nagyon rendszerető.
Mikor Nilsei kisurrant az ajtón, Ermin megragadta a karomat, és kinyitottam az ablakot. Felállt az ablak párkányra és engem is húzott magával. Majd levetette magát a harmadik emeletről, és én is repültem utána.

Nilsei Jackson

11. fejezet: Az erdőben PART 2

Végül-nem tudom hogy-újra az akadémia bejáratánál lévő lépcső tetején álltam. Belépkedtem a nagy faajtón és szembe találtam magam két lánnyal, köztük az egyik osztálytársammal: elöl egy vöri virított, nem sokkal mögötte pedig Kelly loholt.
El akartam osonni mellette, de mikor épp melléjük értem, hirtelen megbotlottam valamiben. Egy láb volt, pontosabban. És ha még pontosabbak akarunk lenni, akkor a vöri lába volt amiben elbotlottam. Viszont azonnal visszanyertem az egyensúlyomat, és a nyakán ragadtam a perszónát. Kelly felsikított.
- Mi a gond, picinyem? - kérdezte mézesmázos hangon, miközben egy hamis mosoly terült el az arcán.
- Te, "kicsinyem"! - majd kiköptem egy vörös tincset, ami közben valahogy bekerült a számba. - És nem finom a festék íze. - jegyeztem meg, a festett hajára célozva. A boszi hirtelen fülsüketítőn felkiáltott.
- Én természete vörös vagyok! - üvöltötte magából kikelve. Én két lépést hátráltam, a biztonság kedvéért, miközben egy fiú diszkréten köhintett egyet. Szóval mégiscsak festett! És megvan a banya gyenge pontja is! Én rámosolyogtam a barna srácra, míg ellenfelem egy haragos pillantással ajándékozta meg. Majd egy már jól ismert hang hangzott fel mögülünk.
- Elisa! Ne irtsd a népet! Kit találtál már meg.. - Ermin elhallgatott, mikor fölismert. Én pedig elkaptam vörös tekintetem. Majd megállapodott az oszlopokon. Közben összeszorult a gyomrom, és csak kapkodni tudtam a levegőt, amire mellesleg nem is lett volna szükségem. Majd a hosszú csendet megunva, rekedtes hangon megszólaltam. eléggé nehezemre esett a beszéd.
- Észre.. vettétek már, hogy.. milyen szép aaa.. az oszlop? - nyögtem ki végül, és magamat átkoztam, amiért alig jött ki hang a számon.. és amiért ilyen baromságot sikerült csak kinyögnöm! Ám a következő pillanatban újra vörösen izzott föl a szemem: megérkezett Aly is. Hátulról átkarolta Ermint, és úgy vizslatott engem, miközben egy gúnyos mosoly jelet meg az arcán. És miután egy puszit is nyomott a szöszi arcára, odalépkedett hozzánk.
- Jaaj Elisa, de rég láttalak! Már annyira hiányoztál! - rikácsolta, megjátszott kedvességgel. A vörös ellenségesen méregette Alyt. És ezzel egy igazán hosszú vita vette kezdetét. Én pedig élvezettel néztem a jelenetet.
Legközelebb arra eszméltem föl, hogy-ezek szerint-Elisa megragadta a csuklómat, majd kirángatott az épületből, be az erdőbe. Mikor már nem lehetett látni az akadémiát, hirtelen még gyorsabbra vette a tempót. De ekkor már feladtam, nem ellenkeztem. Persze addig végig próbáltam kiszabadítani magam, de nem sikerült, és a képességem használata még csak fel sem merült bennem. Majd egy hirtelen, erőteljes mozdulattal megtorpantam. Lábam legyökerezett, Elisa meg a váratlan mozdulatomtól kicsit visszarepült. Én meredtem a semmibe, majd ellentmondást nem tűrő hangon megszólaltam.
- Ki kell iktatnom Alyt!

***
Ermin hirtelen ellökte magától a barátnőjét, aki épp akkor csimpaszkodott rá. Ennyi volt, nem bírta tovább. Addig, amíg nem látta újra a fekete angyalt, úgy gondolta, el fogja tudni felejteni. De akkor, abban a pillanatban, mikor megpillantotta az a gyönyörű kék szempárt, minden harag elszállta a szívéből. Megigézte az az ártatlanság, ami benne csillogott.. és ami a rózsaszín hajú barátnőjének a barna szemeben nincs meg. Amiben a szeretet helyett csak hatalomvágyat lehet találni. Abban ami nem az ő angyalához tartozik, ami nem Asliehez tartozik..
- Sajnálom Aly.. de, nekem ez nem megy.. már nem szeretlek, és már nem bírok veled lenni, szeretnék szakítani, lehetőség szerint most.. tényleg sajnálom, de én már nem érzek irántad semmit. semmit! Tudom, hogy ez így elég érzéketlenül hangzik, de.. -  a szőke srác nem tudta befejezni a mondatot, mivel a(z ex)barátnője hisztérikusan közbevágott.
- Hogy érzéketlenül hangzik?! Az nem is kifejezés! És mi ez a hirtelen ötlet?! Jaa, már megvaan.. tök jól megvoltunk, míg elő nem került az a fruska! - Ermin nagyot nézett, mikor meghallotta, hogy Aly milyen szóval illette szerelmét. - Igen, jól hallottad! Tudom, hogy Aslie miatt változtak drasztikusan az érzelmeid! És tudod mit.. szerintem ugyan így meg fognak változni, ha valami különös dolog folytán ugyan olyan gyorsan el is tűnne Aslie, mint ahogy jött.. igen szinte biztos vagyok benne! - kiáltotta, miközben a már vörös szemei eszelősen villogtak. Ermin akkor már nem volt olyan biztos abban, hogy ezt a megoldást kellett volna választania. Aly pedig ijesztően kacarászva viharzott ki az épületből. Úgy festett mint egy őrült, és ebben nem volt semmi túlzás, Aly tényleg bekattant. És rohant az öccséhez. De közben beleütközött egy sötét árnyba, aki mellett egy vörös goth lány álldogált. A színes hajú lány azonnal nekiugrott Asleinek, aki azonnal visszatámadt.

***
- Gyerünk, menni fog! Fojtsd meg ezt a hárpiát! Menni fog! - hallottam Elisa szurkolását. Én pedig taktikát váltottam. Úgy döntöttem kipróbálom, hogy még mindig "működik-e" a képességem. Aly pedig üvöltve rogyott össze a lábam előtt. Hirtelen Ermin rohant ki a kapun.
- Úristen..

Elisa Antonescu