El akartam osonni mellette, de mikor épp melléjük értem, hirtelen megbotlottam valamiben. Egy láb volt, pontosabban. És ha még pontosabbak akarunk lenni, akkor a vöri lába volt amiben elbotlottam. Viszont azonnal visszanyertem az egyensúlyomat, és a nyakán ragadtam a perszónát. Kelly felsikított.
- Mi a gond, picinyem? - kérdezte mézesmázos hangon, miközben egy hamis mosoly terült el az arcán.
- Te, "kicsinyem"! - majd kiköptem egy vörös tincset, ami közben valahogy bekerült a számba. - És nem finom a festék íze. - jegyeztem meg, a festett hajára célozva. A boszi hirtelen fülsüketítőn felkiáltott.
- Én természete vörös vagyok! - üvöltötte magából kikelve. Én két lépést hátráltam, a biztonság kedvéért, miközben egy fiú diszkréten köhintett egyet. Szóval mégiscsak festett! És megvan a banya gyenge pontja is! Én rámosolyogtam a barna srácra, míg ellenfelem egy haragos pillantással ajándékozta meg. Majd egy már jól ismert hang hangzott fel mögülünk.
- Elisa! Ne irtsd a népet! Kit találtál már meg.. - Ermin elhallgatott, mikor fölismert. Én pedig elkaptam vörös tekintetem. Majd megállapodott az oszlopokon. Közben összeszorult a gyomrom, és csak kapkodni tudtam a levegőt, amire mellesleg nem is lett volna szükségem. Majd a hosszú csendet megunva, rekedtes hangon megszólaltam. eléggé nehezemre esett a beszéd.
- Észre.. vettétek már, hogy.. milyen szép aaa.. az oszlop? - nyögtem ki végül, és magamat átkoztam, amiért alig jött ki hang a számon.. és amiért ilyen baromságot sikerült csak kinyögnöm! Ám a következő pillanatban újra vörösen izzott föl a szemem: megérkezett Aly is. Hátulról átkarolta Ermint, és úgy vizslatott engem, miközben egy gúnyos mosoly jelet meg az arcán. És miután egy puszit is nyomott a szöszi arcára, odalépkedett hozzánk.
- Jaaj Elisa, de rég láttalak! Már annyira hiányoztál! - rikácsolta, megjátszott kedvességgel. A vörös ellenségesen méregette Alyt. És ezzel egy igazán hosszú vita vette kezdetét. Én pedig élvezettel néztem a jelenetet.
Legközelebb arra eszméltem föl, hogy-ezek szerint-Elisa megragadta a csuklómat, majd kirángatott az épületből, be az erdőbe. Mikor már nem lehetett látni az akadémiát, hirtelen még gyorsabbra vette a tempót. De ekkor már feladtam, nem ellenkeztem. Persze addig végig próbáltam kiszabadítani magam, de nem sikerült, és a képességem használata még csak fel sem merült bennem. Majd egy hirtelen, erőteljes mozdulattal megtorpantam. Lábam legyökerezett, Elisa meg a váratlan mozdulatomtól kicsit visszarepült. Én meredtem a semmibe, majd ellentmondást nem tűrő hangon megszólaltam.
- Ki kell iktatnom Alyt!
***
Ermin hirtelen ellökte magától a barátnőjét, aki épp akkor csimpaszkodott rá. Ennyi volt, nem bírta tovább. Addig, amíg nem látta újra a fekete angyalt, úgy gondolta, el fogja tudni felejteni. De akkor, abban a pillanatban, mikor megpillantotta az a gyönyörű kék szempárt, minden harag elszállta a szívéből. Megigézte az az ártatlanság, ami benne csillogott.. és ami a rózsaszín hajú barátnőjének a barna szemeben nincs meg. Amiben a szeretet helyett csak hatalomvágyat lehet találni. Abban ami nem az ő angyalához tartozik, ami nem Asliehez tartozik..
- Sajnálom Aly.. de, nekem ez nem megy.. már nem szeretlek, és már nem bírok veled lenni, szeretnék szakítani, lehetőség szerint most.. tényleg sajnálom, de én már nem érzek irántad semmit. semmit! Tudom, hogy ez így elég érzéketlenül hangzik, de.. - a szőke srác nem tudta befejezni a mondatot, mivel a(z ex)barátnője hisztérikusan közbevágott.
- Hogy érzéketlenül hangzik?! Az nem is kifejezés! És mi ez a hirtelen ötlet?! Jaa, már megvaan.. tök jól megvoltunk, míg elő nem került az a fruska! - Ermin nagyot nézett, mikor meghallotta, hogy Aly milyen szóval illette szerelmét. - Igen, jól hallottad! Tudom, hogy Aslie miatt változtak drasztikusan az érzelmeid! És tudod mit.. szerintem ugyan így meg fognak változni, ha valami különös dolog folytán ugyan olyan gyorsan el is tűnne Aslie, mint ahogy jött.. igen szinte biztos vagyok benne! - kiáltotta, miközben a már vörös szemei eszelősen villogtak. Ermin akkor már nem volt olyan biztos abban, hogy ezt a megoldást kellett volna választania. Aly pedig ijesztően kacarászva viharzott ki az épületből. Úgy festett mint egy őrült, és ebben nem volt semmi túlzás, Aly tényleg bekattant. És rohant az öccséhez. De közben beleütközött egy sötét árnyba, aki mellett egy vörös goth lány álldogált. A színes hajú lány azonnal nekiugrott Asleinek, aki azonnal visszatámadt.
***
- Gyerünk, menni fog! Fojtsd meg ezt a hárpiát! Menni fog! - hallottam Elisa szurkolását. Én pedig taktikát váltottam. Úgy döntöttem kipróbálom, hogy még mindig "működik-e" a képességem. Aly pedig üvöltve rogyott össze a lábam előtt. Hirtelen Ermin rohant ki a kapun.
- Úristen..
 |
| Elisa Antonescu |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése