12. fejezet: Közveszélyessé nyilvánítva

Az ablakpárkányon ülve néztem ki a szobám ablakából. Néztem, ahogy ahogy a kicsik játszottak, az akadémia gyerekrészlegének fenntartott játszón. Milyen gondtalanok és vidámak! Mennyivel könnyebb volt amikor a legnagyobb gondod az, hogy egy másik kölyök elvette a labdádat.. Sőt, gyerekként még a szerelem sem volt olyan komoly, mint felnőttként. A gyerekszerelem.. Joelnél is milyen komolynak hittem a dolgot, de most, amikor tényleg komoly lett a dolog Erminnél, már teljesen másképp gondolok vissza rá. Hetedikesen, mikor Joel elballagott és külföldre költözött a családjával nagyon sokat sírtam, de most csak elmosolyodom a visszagondolok azokra az időkre. Persze azonnal lehervad a mosoly az arcomról, ha az egy héttel korábban történtekre gondolok,  mikor Alyvel egymásnak ugrottunk.. Szerintem meg is öltük volna egymást (vagy inkább én Alyt), ha nem jön oda Ermin nyomában az igazgatónővel. Alyt elzárták azzal az okkal, hogy megőrült, így ő egy külön szárnyban tanul. Közveszélyesnek nyilvánították. Ahogy engem is, csak engem azért, mert (ahogy az igazgató mondta) "Nem tudom kordában tartani az erőmet! Mindenkire rátámadok, még mielőtt végiggondolnám a dolgot!" Bevittek valami tanácshoz, akik elzárásra ítéltek, mert szerintük túl agresszív vagyok. Ezért magántanuló lettem. Pápá nyugodt pihenés, helló tanulás. Pápá hátsó sor, helló figyelem középpontja, mert egyedül vagyok! Ez akkora szemétség! Nem pont az a lényege ennek a hülye akadémiának, hogy megtanuljam kordában tartani a képességeimet?! Akkor meg mi a sz@rért kell elzárni? Áh, baromság az egész..
 - Aslei kisasszony! Legalább tiszteljen meg annyival, hogy úgy tesz, mintha figyelne is rám! - hallottam az új tanárom hangját. Egy igazi hárpia. Huszonöt évesnek néz ki, szőke hosszú, hullámos haja kiemeli égszínkék szemeit. A srácok kedvence.. ezért természetesen a lányok utálják. De én nem ezért utálom. Mindig kioktat, és nagyon szigorú..nak akar kinézni. De nem megy neki. Legalábbis velem nem tud mit kezdeni, ezért folyton az igazgató helyettesúrnak  panaszkodik, aki - ugyebár - odavan érte. Aki szól az igazgatónőnek, csak hogy kedvében járjon a bombázó szőkeségnek. Az igazgató pedig mindig bejön hozzám, és hallgathatom az ő kioktatását is. Most is csak úgy teremtettem le a tanárnőt, hogy rá sem néztem.
 - Jaj, hagyjon már békén!
 - Jól van, kisasszony! Szólni fogok a helyettesnek, hogy milyen szemtelen maga! Nem hiszem el, hogy semmit sem javult, pedig már nem is egyszer járt már magánál az igazgató. - pattant fel a helyéról sértetten. Én pedig gúnyosan fölnevettem.
 - Ha már az igazgatónőnél tartunk.. mért nem azonnal neki szól? Hm? Ja, mert ő egy Nő aki immunis a csábos bombázó kinézetére, nem úgy mint a dagadt igazgató helyettes Úrra.
 - Ha! Hogy merészeli?! Ezért még számolunk! - jelentette ki, majd kiviharzott az ajtómon. Én még mindig mosolyogtam, mikor visszafordultam az ablakhoz. Most az erdőt szemléltem. Na igen, oda sem fogok egyhamar újra belépni. Nem tehetem ki a lábamat az épületből. Pontosabban a jobb szárnyból, ahol a szobám helyezkedett el. Engem meglátogathatnak, de én nem mehetek sehova. Legutóbb Elisa járt nálam. Mikor belépett, beleütközött Márkba, aki épp akkor tervezte elhagyni a helyiséget.
"- Bocs. - hebegte Elisa pipacspiros arccal, míg fiú haverom elintézte egy vállrándítással, és kettesen hagyott minket. 
 - Ez mi volt? - kérdeztem a vöritől elkerekedett szemekkel. 
 - Nem tudom miről beszélsz. - morogta az orra alatt, viszont feltűnően zavarban volt.
 - Neked tetszik Márk! Sőt, te bele vagy zúgva Márkba! - kiáltottam ünnepélyesen. Elisa pedig befogta a számat.
 - Jól van, igen! De ne ilyen hangosan, még valaki meghallja! - aggodalmaskodott. Én szemöldökráncolva szedtem le a kezét a számról. 
 - De hiszen csak ketten vagyunk itt. - kicsit jobbra biccentettem a fejem, még jobban megerősítve értetlenségemet. 
 - De olyan hangosan kiabálsz, hogy kihallatszik! 
 - Jaj Elisa, ez olyan csodálatos! - örvendeztem, direkt figyelmen kívül hagyva előbbi megjegyzését. - A híres Antonescu lány is szerelmes! 
Majd részletesen kiveséztünk mindent"
Hmm.. úgy érzem magyarázattal tartozom nektek. Az elmúlt egy hétben nagyon jó barátnők lettünk Elisával, vagy is inkább legjobb barátnők. Nagyon sok közös érdeklődési körünk van, és sok mindenben hasonlítunk. Például utáljuk Alyt és imádjuk a goth stílust.
Nem sokkal a tanárnő távozásával Ermin lépett be a szobába. Meglepődve pislogtam a kék kockás (betűretlen) ingben, és farmerben lévő srácra.
 - Hát te? - kérdeztem, miközben azon küszködtem, hogy elrejtsem boldogságomat, miközben köpni-nyelni nem tudtam. Majdnem elájultam, ahogy megláttam az egész összképet. A kék ing gyönyörűen kiemelte mélykék szemeit, és kusza szőke tincseit.
 - Gondoltam meglátogatlak.. - kezdte.
 - Hogy, hogy nem a barátnődnél vagy? - vágtam hirtelen a szavába, talán kicsit durvább hangnemben mint szerettem volna. Ermin meglepődött a hirtelen hangulatváltozásomon. Legalábbis azt hittem azon.
 - Milyen barátnőről beszélsz, - ráncolta össze a szemöldökét. Nem értettem, hogy ezen mit nem ért.
 - Na nee! Tudod, Aly! Az a kis r.. - hirtelen elhallgattam. Rájöttem, hogy nem lehet valami jó pont, ha a barátnőjét szirom. Bár.. az sem lehetett túl jó pont, hogy majdnem kinyírtam a szeme láttára.. kétszer is. Upsz.
 - Alyvel szakítottunk. - mondta, olyan hangnem ben, mintha nekem ezt tudnom kéne.
 - Tessék?! - hitetlenkedtem. Felkaptam a mellettem lévő, vérrel teli poharat Beleittam, majd azzal a lendülettel ki is köptem. De mielőtt le ért volna a földre, elpárolgott. Nagyot sóhajtottam.
 - Nilsei, azt hittem, már elmentél! - kiáltottam át s szomszéd szobába.
 - Épp készültem elmenni. De ne koszold már össze mindennel a padlót, és főleg ne pocsékold a vért! Mások éheznek! - kiáltott vissza az unokahúgomnak. Ő lett a szobatársam, mivel rokonok vagyunk, és őt is közveszélyesnek ítélték. Két évvel fiatalabb nálam, és az ő képessége az, hogy bármit és bárkit el tud párologtatni. Ő azért került a jobb szárnyba, mert "véletlenül" elpárologtatta az exét, aki épp akkor szakított vele. Kicsit para a kiscsaj, és nagyon rendszerető.
Mikor Nilsei kisurrant az ajtón, Ermin megragadta a karomat, és kinyitottam az ablakot. Felállt az ablak párkányra és engem is húzott magával. Majd levetette magát a harmadik emeletről, és én is repültem utána.

Nilsei Jackson